ELŐD NÓRA (BUDAPEST)

Tanár, drámapedagógus, író

​

 Az 1936-ban született Előd Nóra gyermekként élte át a második világháborút és a holokausztot. Férfiak nélkül maradt, veszteségeket hordozó családban nőtt fel, a háború utáni évtizedekben pedig saját tapasztalatán keresztül szembesült azzal, hogy az antiszemitizmus és a politikai önkény nem tűnik el egyik napról a másikra. Életútjában a hallgatástól az emlékezésig, a személyes traumától a közösségi tudás átadásáig vezető út különös jelentőségű.

Az Ariadné csoport tagjaként túlélőkkel és embermentőkkel együtt dolgozott azon, hogy a második világháború és a vészkorszak története a magyar történelmi emlékezet szerves részévé váljon. Kapcsolatot tartott az egykori Sztehlo-gyerekek közösségével, és részt vett a Sztehlo Gábor emlékét ápoló megemlékezésekben. Tapasztalatait írásaiban is feldolgozta; a 2017-ben megjelent Hétszínvirág című kötetében személyes történetén keresztül beszélt identitásról, túlélésről és a háború utáni hallgatásról.

1994-es nyugdíjba vonulása után bontakozott ki drámapedagógiai pályája. Részt vett a drámapedagógia oktatási és vizsgarendszerének kidolgozásában, és éveken át több vidéki városban tanított. Általános és középiskolás csoportok számára különböző korosztályokhoz és eltérő időkeretekhez alkalmazkodó programokat dolgozott ki.

Munkájával egyszerre szolgálta a történelmi emlékezetet és a fiatalok önismereti, kommunikációs fejlődését. A drámapedagógiát olyan közösségi módszerként használta, amelyben a résztvevők nem kész válaszokat kapnak, hanem saját élményen keresztül tanulnak meg figyelni, kérdezni és felelősen gondolkodni. Személyes történetének vállalása és pedagógiai tevékenysége generációkat kapcsol össze.