Újságíró, filmes, helytörténeti kutató

​

A magyarországi zsidóság történetét személyes sorsokon keresztül kutatja és mutatja be, munkájának középpontjában a mikrotörténelem áll: egykori családok, orvosok, tanítók, rabbik és vállalkozók életútjának feltárásával teszi érzékelhetővé, milyen emberi, kulturális és gazdasági veszteséget okozott a holokauszt.

Erzsébetvárosi lakosként különösen sokat foglalkozik a kerület zsidó múltjával. Cikkekben, filmekben, előadásokon és emléksétákon osztja meg kutatásait; többek között a Bánd pékdinasztia és egykori Kazinczy utcai kenyérgyára történetét is feldolgozta. A Hét Olajfa Egyesület egyik alapítójaként közéleti beszélgetések és vitaestek szervezésével segíti a különböző társadalmi csoportok közötti párbeszédet.

Kutatásai Budapest határain túlra is kiterjednek. Egy Keszthelyen előkerült, a vészkorszak idején elásott éremgyűjtemény örökösének keresése nyomán a város elfeledett zsidó közösségének történetét kezdte feltárni. Foglalkozott Mosonyi, született Morgenstern Mimi zenepedagógus és Büchler Sándor keszthelyi főrabbi életútjával, továbbá Tokaj-Hegyalja több településén és a Felvidéken is dokumentálta a zsinagógák, temetők és hajdani közösségek emlékeit.

A leszármazottak számára családi történeteket ad vissza, a helyi közösségeknek pedig segít felismerni saját múltjuk sokszínűségét. Olyan áldozatoknak is emléket állít, akik után nem maradt túlélő. Tevékenységét a humánum, a rasszizmus elleni fellépés és a társadalmi csoportok közötti hídépítés határozza meg; ezt a munkát 2020-ban Raoul Wallenberg-díjjal ismerték el.