KISS RICHÁRD (BUDAPEST)
Operatőr, vágó, filmes, színházi alkotó
A Radnóti Miklós Antirasszista-díjas operatőr és vágó munkásságát az emberi méltóság, az emlékezés és az elfogadás iránti következetes figyelem határozza meg. Filmjeiben és színházi munkáiban olyan embereknek és történeteknek ad teret, amelyek mellett a társadalom gyakran észrevétlenül elmegy. Alkotói módszerét kíváncsiság, türelem és a megszólalók iránti tisztelet jellemzi.
Történelmi emlékezetet szolgáló munkáinak egyik legfontosabb része a Surányi Andrással készített, közel 150 holokauszttúlélői interjú. Részt vesz a Sztehlo-gyerekek életét feldolgozó dokumentumfilmben, valamint a Sztehlo Lili és Ervin Gábor városmajori gyermekmentő tevékenységéről készülő alkotásban. Operatőrként és vágóként közreműködött a 2023. október 7-i áldozatok emlékére készült Ima című klipben, a Feld Lajosról és Bruck Editről szóló dokumentumfilmekben, továbbá az Utódok című filmben, amely az áldozatok és elkövetők leszármazottainak transzgenerációs traumafeldolgozását mutatja be.
Munkája a roma közösségek, a fogyatékossággal élő emberek és más társadalmi csoportok történeteire is kiterjed. Szendrőládon és Kétegyházán évek óta dokumentálja roma közösségek életét, közreműködött a Néprajzi Múzeum cigány történeteket bemutató kiállításában, és dolgozott a Rehab Critical Mass szervezetnél.
Számára a kamera nem pusztán technikai eszköz, hanem a figyelem és a társadalmi párbeszéd eszköze. Munkái személyes arcot adnak a történelmi traumáknak, a szegénységnek, a kirekesztésnek és a fogyatékossággal élő emberek tapasztalatainak. A történetek hiteles közvetítésével közelebb hozza egymáshoz az eltérő élethelyzetű közösségeket, és az emlékezés felelősségét a jelen erkölcsi kérdésévé teszi.
Számomra a munkámban a legfontosabb – a jelölt írta
Gyermekkorom óta érzékenyen figyelem azokat, akik valamilyen okból a társadalom peremére szorulnak – legyen szó kisebbséghez tartozó vagy fogyatékossággal élő emberekről. Már egészen fiatalon találkoztam a kirekesztettséggel és a közönnyel, és talán ezek az élmények is meghatározták, hogy ma mit tartok fontosnak a munkámban. Hiszek az emberi méltóságban, az egyenlőségben és abban, hogy senkit nem lenne szabad egyetlen tulajdonsága vagy címkéje alapján megítélni.
Számomra a művészet egyik legfontosabb ereje éppen abban rejlik, hogy képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. Emberi sorsokon, különböző kultúrák és közösségek történetein keresztül talán könnyebben meglátjuk a másik emberben önmagunkat. Fontos számomra az emlékezet is: hogy ne engedjük eltűnni azokat a történeteket, amelyekből tanulhatunk.
Különösen foglalkoztatnak a transzgenerációs traumák. Hiszem, hogy amit nem értünk meg és nem dolgozunk fel a múltból, az könnyen tovább él bennünk, és hatással lehet a jelenünkre és a következő generációkra is. A múlt megértése ezért számomra nem visszatekintés, hanem felelősség a jelenért és a jövőért.
Ezt próbálom képviselni a munkámban és minden társadalmi szerepvállalásomban. Gandhi gondolata ezért is az egyik legfontosabb iránytűm: „Légy te magad az a változás, amit a világban látni szeretnél.” Hiszem, hogy a változás ott kezdődik, ahol az ember a saját munkájával, hozzáállásával és döntéseivel elkezdi megteremteni azt a világot, amelyben hinni szeretne.