.jpeg)
TÖLGYESI KATALIN (BIATORBÁGY)
Kurátor, pedagógus és újságíró; az ARTalakulás Galéria alapítója
Több mint egy évtizede személyes elköteleződésből dolgozik azért, hogy a holokauszt emlékezete ne pusztán történelmi ismeret, hanem a jelen társadalmi felelősségének része legyen. A „Soá fájdalma – nemzetünk traumája” című programjának alapgondolata, hogy a soá nem kizárólag a zsidóság tragédiája, hanem a magyar társadalom közös, feldolgozandó traumája.
Az ARTalakulás Galéria alapítójaként és kurátoraként maga szervezi a kiállításokat, vezeti a tárlatokat, és közvetlen párbeszédet folytat diákokkal, pedagógusokkal és helyi közösségekkel. A művészetet pedagógiai eszközként használja: a képek és alkotások segítségével a résztvevők nemcsak a holokauszt történetével, hanem az előítéletek, a kirekesztés és a gyűlölet társadalmi következményeivel is szembesülnek. A program Budapesten és több vidéki városban – köztük Miskolcon, Székesfehérváron, Budaörsön, Sopronban és Nagykanizsán – is megjelent. Iskolákkal, könyvtárakkal, kulturális intézményekkel és civil szervezetekkel hosszú távú együttműködéseket alakított ki. Munkájában azt tekinti fontosnak, hogy a fiatalok felismerjék: a gyűlöletbeszéd, az előítélet és a kirekesztés ma is valós veszély. Módszere a történelmi emlékezetet az empátia, az emberi méltóság és a demokratikus felelősség kérdéseivel kapcsolja össze. Tevékenységét a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Művészetpedagógiai Elismerő Oklevéllel ismerte el 2024-ben.
Számomra a munkámban a legfontosabb – a jelölt írta
A SOA számomra nem csupán történelmi esemény, hanem olyan közös nemzeti trauma, amelynek feldolgozása mindannyiunk felelőssége. A művészet különleges erővel bír, így a képzőművészeti kiállításaimhoz kapcsolódó tárlatvezetéseken, iskolai foglalkozásokon és előadásokon nemcsak a múlt tényeit szeretném bemutatni, hanem azt is, hogy hová vezethet a közöny, az előítélet és a gyűlölet.
Arra keresem a választ a fiatalokkal együtt, milyen nyomot hagy egy fel nem dolgozott tragédia egy közösség életében, és milyen személyes felelősségünk van abban, hogy az elképzelhetetlen borzalom ne ismétlődhessen meg. Fontosnak tartom, hogy megértsük: közünk van egymáshoz, és csak akkor építhetünk befogadóbb társadalmat, ha képesek vagyunk megérteni egymás fájdalmát.
Több mint tíz éve, saját erőből és családom támogatásával végzem ezt a munkát. Az ország számos városában sok ezer fiatalhoz jutottam el, és azt tapasztalom, hogy nyitottan, értő figyelemmel és érzékenységgel fogadják ezeket a találkozásokat.
Különösen meghatározó élmény volt számomra, amikor 2019-ben Fahidi Éva, a meghívásomra a budaörsi Párhuzamok című kiállítás megnyitóján mintegy kétszáz diák előtt osztotta meg személyes történetét. Szavai ma is irányt mutatnak számomra: „Mi nem akarunk gyűlölni, mi ezt elhatároztuk.” Úgy érzem, ez az üzenet mindannyiunk közös felelőssége és egyben munkám legfontosabb célja.
Hivatkozások
Magyar Művészeti Akadémia – szakmai méltatás, a több mint tízéves pedagógiai munkáról, több városban megtartott programokról és középiskolások százainak részvételéről:
https://www.parlando.hu/2025/2025-1/Muveszetpedagogia.pdf
Magyar Pedagógiai Társaság – a programra épülő SZIMHA RE-MEMÓRIA szakosztály és Tölgyesi Katalin vezetői szerepe:
https://pedagogiai-tarsasag.hu/szimha-re-memoria-szakosztaly/
Erzsébetváros – interjú a személyes motivációról, módszertanról és az oktatási intézményekben végzett munkáról:
https://erzsebetvaros.hu/articles/beszelni-az-elmondhatatlanrol
SopronMédia – személyesen vezetett foglalkozások és a diákok alkotásaiból létrejött kiállítás:
https://www.sopronmedia.hu/cikkek/beszed-hatalma-cimmel-nyilt-kiallitas-a-liszt-kozpontban
Székesfehérvár – kiállítás, iskolai csoportok és intézményi együttműködések:
2019-ben Fahidi Éva, a meghívásomra a budaörsi Párhuzamok című kiállítás megnyitóján