Az Egyesület az Inklúzióért alapítója és operatív vezetője

​

Személyes érintettsége által ismerte fel, hogy a fogyatékossággal élő emberek kirekesztésének egyik fő oka a személyes találkozások hiánya, az ismeretlenség és az ebből fakadó bizonytalanság. Sorstársaival olyan szervezetet épített, amely nem sajnálatot kér, hanem a fogyatékossággal élő emberek természetes társadalmi jelenlétét teszi láthatóvá. Munkájának központi gondolata: nem részvétre, hanem részvételre van szükség.

Az Egyesület az Inklúzióért ismeretterjesztő, játékos, mesére és élményekre épülő programokat dolgozott ki gyermekeknek, pedagógusoknak, családoknak és közösségeknek. A résztvevők nem csupán előadásokat hallgatnak a fogyatékosságról, hanem közös tapasztalatokon és valódi találkozásokon keresztül ismerik meg egymást. A programok azt mutatják meg, hogy a különbözőség nem akadálya, hanem természetes része az együttélésnek.

Személyes tapasztalatát szervezeti tudássá és közösségi cselekvéssé formálta. Az egyesület programjaiba fogyatékossággal élő embereket is aktív közreműködőként von be, így nem róluk beszél, hanem velük együtt dolgozik. Az inklúziós módszer nemzetközi figyelmet is kapott: a szervezet programját a SozialMarie társadalmi innovációs díj jelöltjei közé választották.

Munkája a fizikai akadálymentesítésnél tágabb célt szolgál: a gondolkodásban és az emberi kapcsolatokban lévő akadályokat kívánja lebontani. Programjai gyermekek és felnőttek ezreinek segítenek természetesebben, kevésbé félve és előítéletesen viszonyulni a fogyatékossághoz. Nem konfliktusokat mélyít, hanem találkozásokat teremt, és másokat is képessé tesz arra, hogy aktív szereplői legyenek egy befogadóbb társadalom kialakításának.