VAJDA JÚLIA (BUDAPEST)
Klinikai szakpszichológus, szociológus, az MTA doktora
Több évtizede kutatja a holokauszt személyes és társadalmi következményeit, a történelmi trauma továbbélését, valamint az egyéni és kollektív identitás kapcsolatát. Klinikai szakpszichológusi és szociológusi szemléletét egységben alkalmazza: az embert egyszerre tekinti lélekkel bíró egyénnek és társadalmi kapcsolatokban élő személynek. Munkáját különleges türelem, bizalomteremtés és a megszólalók méltóságának tisztelete jellemzi.
2004 óta munkatársaival több mint négyszáz narratív életútinterjút készített holokauszttúlélőkkel, szemtanúkkal és embermentőkkel. A gyűjtemény az OSA Alapítványnál és a jeruzsálemi Jad Vasemben is hozzáférhető a kutatók számára. Az interjúk Gabriele Rosenthal módszerére épülnek, és egyszerre szolgálnak tudományos forrásként, valamint olyan elbeszélési térként, amelyben a traumatizált megszólaló saját élettörténetét összefüggéseiben mondhatja el. Kutatásainak eredményeit tanulmányokban és könyvekben tette közzé. Kovács Évával közösen jegyezte a Mutatkozás című kötetet, 2023-ban pedig megvédte Ott, akkor… – Túléléstörténetek a soából című MTA doktori értekezését. Külső nézőpontból című munkájában a vészkorszakot a körülállók, bámészkodók és szemtanúk elbeszélésein keresztül vizsgálja, így az áldozatok mellett a néma vagy passzív többség felelősségének kérdését is kutathatóvá teszi.
Az ELTE-n és az OR-ZSE-n oktat, s hallgatóit is bevonja a narratív interjúkra épülő kutatásokba. Több mint tíz éve részt vesz olyan nemzetközi encounter-csoportban, amelyben holokauszttúlélők és elkövetők leszármazottai találkoznak; közreműködött egy hasonló magyarországi csoport létrejöttében is. Pszichológusi praxisában túlélők, szemtanúk és leszármazottaik örökölt traumáival dolgozik.
Tevékenysége a személyes történetek megőrzésével lehetővé teszi, hogy az újabb nemzedékek ne csupán adatokat tanuljanak, hanem megértsék az egyéni döntések, a közöny, a felelősség és a szolidaritás jelentőségét. A túlélők, a szemtanúk és az elkövetők leszármazottainak hangját egyaránt meghallgatva olyan párbeszédet teremt, amely a fájdalmas múltból feldolgozott tudást és társadalmi önismeretet épít. Munkássága a tudományos pontosságot az emberi együttérzéssel kapcsolja össze.
Számomra a munkámban a legfontosabb – a jelölt írta
Különféle dolgokkal foglalkozom - társadalomkutatás, egyetemi oktatás, egyéni pszichoterápia, társadalmi megbékélést segítő csoportok vezetése. Mind a társadalomkutatásban, mind a megbékélést segítő csoportokban fő fókuszom a holokauszt, az, hogy hogyan cipelik annak terhét a túlélő és leszármazottaik, illetve azok, akik szemtanúként nézték végig embertársaik üldöztetését, s persze azok, akik ezt a terhet örökölték. Felsorolt tevékenységeimben mindben közös a segítés, az egyik oldalon az egyénnek, másfelől a társadalomnak, s ezek részeként az egyének megbékélse önmagukkal, illetve társaikkal, emellett egyfajta általános megbékélés mind a holokauszt, mind a jelenlegi "rendszerváltás" kapcsán. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy különböző, egymással konfliktusban álló társadalmi csoportok tagjai képessé váljanak arra, hogy "meghallják" a másik csoport tagjainak problémáit, s az ebből kialakuló megértés révén meg is tudjanak békülni egymással.
Ez utóbbi célkitűzésen alapuló csoportokat szeretnék jelenleg is létrehozni, s szeretném kutatni azt, hogy a jelenleg kialakult új társadalmi szituációban azok, akik vesztesnek érzik magukat, hogyan tudnak ezzel az érzéssel megbirkózni.